Most, hogy az alapítványunk megalakult, a honlapunk elkészítésének első fázisa lezárult, kérjük mindazokat, akik Monoriak voltak és rendelkeznek olyan régi monori zsidósággal kapcsolatos dokumentummal, képpel, bocsássák azok másolatát rendelkezésünkre.
Honlapunk ezen oldalán tervezzük, hogy korabeli dokumentumokat, fényképeket helyezünk el, hogy minél teljesebbé tehessük a monori zsidóság életének és történetének bemutatását.
Tisztelettel
Kugel György
Pfeiffer Izsák emlékének
Egy a sokszázezer magyar zsidó áldozat közül, egy a sokszáz magyarországi rabbi között, akik híveikkel együtt a pusztulás erőinek lettek martalékává. Egész élete papi áldozatvállalás volt: túl az átlag-lelkipásztor hétköznapi küzdelmein.
Kiemelkedő egyéniség volt: költő, tudós, rabbi és igaz ember a legjavából.
Dr. Lőwinger Sámuel
Vallomás Pfeiffer Izsákról
„Minden titkaim tudója, titkos orgazdám te” örök emlékül bennem él e két sora Apám versének, amelyet hozzám írt…
Tisztelettel és hálával emlékezünk
Dömötör Lászlóra, a 101/309 sz. munkaszolgálatos század parancsnokára, aki emberi helytállásával, bátorságával megmentette munkaszolgálatos századát.
Emlékezés
Az 1944. évben Monor városban élt zsidó lakosokról, sorsuk alakulásáról és a Holocaust áldozatairól.
Monoriak, akik zsidó életeket mentettek
Tisztelettel és hálával emlékezünk azokra a monori embertársainkra, akik a vészkorszakban segítették és mentették a monori zsidókat.
A monori zsidó temetőben nemcsak helyi lakosok nyugszanak
A monori zsidó temetőben nemcsak helyi lakosok nyugszanak, hanem olyan zsidók is, akik az 1944. évben Monoron létrehozott gettóba más falvakból és városokból lettek deportálva. Ezek az emberek egyrészt a körülmények és a megaláztatások hatására haltak meg, illetve lettek öngyilkosok. Ezek a mártírok jeltelen sírokban nyugszanak, a nevek felsorolásával, a puszta nevük megemlítésével szeretnénk emléket állítani nekik.
Magyar Hadviselt Zsidók Aranyalbuma
Előszó részletek az albumból.
Huszonöt éve, hogy kitört a világháború és a magyar zsidóság kétszázezres tömege is hadbavonult. Huszonöt év után, az első „zsidótörvény” után, a második „zsidótörvény” hajnalán megalakult a Pesti Izraelita Hitközség kebelében a „Hadviseltek Bizottsága”.
És ennek a bizottságnak írott programjában a legfőbb pont az 1914–1918-as világháború magyar zsidó hadbavonultjainak statisztikai számbavétele. Összeírása mindazon személyeknek, akik e hazáért küzdöttek, vért és életet áldoztak… Hogy tudjuk őket és megszámláltassanak, kik azok és hányan voltak… Összeírassanak, hogy nevük örök emlékű legyen és példaképpen lebegjen a jövő nemzedéknek!…
A hős apáknak dicső harci tettei mutassák az utat az utódoknak e hon iránti áldozatos szerelmükben!…
Ti pedig mindannyian – akiké e mű – vigyétek és terjesszétek a bajtársak között – felekezetre való tekintet nélkül –, mert a közös múlt és a közös szenvedés erősíti és biztosítja a közös jövőt… e hazának, mindannyiunk és utódaink drága szülőföldjének jövőjét, melyért élni, dolgozni boldogság, szenvedni, vért és életet áldozni dicsőség!…
Budapesten, 1940 március havában.
Tisztelettel emlékezünk a monori izraelita hadviseltekre.
Kugel Katalin emlékének
Egy szülő fájdalma, amit gyerekének halála miatt átérez, az a legborzasztóbb érzés, amelyet egy ember átélhet. Főleg ha a gyerek népirtás áldozata lett.
Édesapám szinte egyáltalán nem beszélt lánya, Kugel Katalin elvesztéséről. Amit tudok, azt kisgyerekként éltem át. Éppen a kapuban álltunk édesapámmal, amikor egy fiatal nő köszönt ránk, néhány szót beszéltek, majd indultunk befelé, ekkor láttam, hogy édesapám könnyezik.
Rákérdeztem, hogy mi a baj, ez volt az egyetlen alkalom, amikor Katiról beszélt. A fiatal nő Kati gyerekkori barátnője volt az utcánkból. Katit édesanyjával és a család többi nőtagjával együtt deportálták Auschwitzba.
Édesapám visszatérve monoriaktól tudta meg, hogy mi történt. A megérkezés során, amikor a munkaképesek szétválasztása megkezdődött, a nagymamát azonnal külön csoportba állították, ekkor Kati odaszaladt a nagyanyjához, átölelte és azt kiabálta, hogy nem hagyom a nagymamám. Nem engedték vissza az édesanyja mellé, az első csoportban elgázosították, ekkor 14 éves volt.
Kati édesanyja, apám testvérei Julka, férje és kisfia, Margit és férje nem tértek vissza.
Édesapám munkaszolgálatból visszatérve várta családtagjainak visszatértét; amikor bebizonyosodott, hogy azok nem fognak visszatérni, új családot alapított. Ennek köszönhetem a létem.
Monor, 2005-11-30
Kugel György
Köszönőlevél Koltai Tibornak Steven Spielbergtől
Interjút készített a Survivors of the Shoah Visual History Foundation Koltai Tiborral 2001-ben.